Dunharg-éjből komor reggel Thengel fia lovagolt lovaggal s kapitánnyal: Edorashoz, Lovasvég ősi, köd-övezte csarnokába; arany gerendákat árny göngyölt. Búcsúzott szabad népétől, tűzhelytől, trónszéktől termektől, hol hosszan dőzsölt, fény fogytáig. Messze lovagolt a király, félelmet hagyva, végzetet várva, hübéresküt tartva, töretlen-híven teljesítve. Ellovagolt Théoden. Öt éjt s nap keletnek egyre előre, az éorlfi, Foldén, Fenmarkon, Firienfáson át fut hatezer dárda tart Sunlendingnek, megy Magosvárhoz, Mindolluin alatt; Dél-királyság Tengerúr-fészkét ellenség fojtja, tűz körben rontja. Viszi őket a végzet. Lovat s lovast, sereget sötétség nyel; porverő paták csenddé csitulnak; dalokban így dicsők.