|
|
Írj verset! |
|
[Friss hozzászólások] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
Középfölde aranya
Ó,Középfölde te gyönyörő vagy.
A hajnali szél,
Völgyzugony gyönyörű városa
aki soha nem adta fel a harcot bármilyen is volt.
Vagy Mória bányái
ahol oly szép lángok lobognak
és munkás kis törpök akarják vágyaikat.
És még ott van Gondor fehér városa
ami oly szép és tiszta,
és oly akaratteli katonák őrködnek.
Ó és ott van Hobbitfalva
tele s teele van apró hobbitokkal
akiket soha nem lehetne megunni.
Középfölde te gyönyörű vagy!
(Dorthonion of Elrond)
ez a tünde nevem itt néztem.
|
Volt egy tünde, aki szép,
Csodálta Őt minden nép.
Minden hősnél nagyobb volt,
Mindig nézte Őt a Hold.
Csodás volt és gyönyörű,
Legyőzni Őt nem könnyű.
Soha nem is győzték le,
Talán egyszer, akkor se.
Haja, mint az arany szél,
Varázslat ült két kezén.
Mert a nyíl, mit Ő lőtt ki,
Célba talált, ott nőtt ki.
Szeme, mint a kék égbolt,
Messze látó és mély volt.
Könnyüléptű járása,
Világnak fő csodája.
Középföldét szerette,
LEGOLAS volt a neve.
( Menerwen)
Remélem, hogy tetszik!
|
Mordor Sötét Úra
Ha eljőn a Sötét Úr
Mindenki menekűl
Ha eljőn a Sötét Úr
Középfölde megréműl
De akadtak jó páran kik elenáltak
Tündék és Emberek
Kik nem hátráltak
Hős seregek
Mikor felfedimagát
A sötét erő
Mégis elhadja magát
Ki bátor s merő
Írta: Maklári Dávid |
Neharagudjatok, de elszútram kicsit az előzőt, némi javítást végeztem rajta:
Szívemet boldogsággal tölti meg,
Egy dallam, mely fejemben zeng.
Nyugalommal árasztja el lelkem,
S mégis szomorú érzés bújkál bennem.
Fáj a lelkem, hogy nem lehetek ott,
Hol e dallam valójában, igazából szólt.
Mert ez a dallam más világot tár elém,
Melyben nincs szomorúság, s a boldogságtól sírok én.
S e fájdalomtól nem tudok szabadulni,
Mert tudom vágyam nem fog valóra válni.
E zene rabul ejtette lelkem,
S fogságomból nem enged el engem.
De én rabja szeretnék lenni,
Bár bele kellene végre törődni,
Nem láthatom e vlágot, mely nekem megnyugvást hoz
Még ha ez szívemnek ez ily nagy fájdalmat is okoz.
De szemem előtt még mindig ott lebeg,
Minden, mi kedves számomra és mit szeretek.
E világban Középfölde népei élnek,
Emberek, hobbitok, törpök és elfek.
Városok zászlajai lobognak a hajnali szélben
A Jó és a boldogság idejében.
Itt minden hely kedves a számomra,
Elkalandozik lelkem a Megyéből Völgyzugolyba.
Loth Lórinenből Khazad Dúm alagútjaiba,
Rohan nemes földjéről Minas Tirith kapujába.
A nagy Gil-Galad, Elendil korába,
A Gonosz földjétől messzire, távolra.
Mikor még Szaruon sötétje nem homályosította el e világot,
S emberek, tündék, törpök világában nem gonoszság honolt.
Mória tárnái is világosak voltak,
S a patakok vizei türkizkéken folytak.
Álmodozó tekintettel bolyongok e világban,
S tudom, végre teljesült a vágyam.
Láthatom a tündéket, törpöket,
S persze az akkori embereket.
Úgyérzem örökre itt tunék maradni,
Völgyzugolyban élni és lakni.
Különös ezt mind szavakba önteni,
De az érzést, mely bennem kering így nem lehet jól kifejezni.
Hálás vagyok e dallamnak szomorúságomnak így lába kél
Mert míg fejemben szól, az a másik világ is lelkemben él.
Kérlek írjátok meg a véleményeteket! Arwen |
Szívemet boldogsággal tölti meg,
Egy dallam, mely fejemben zeng.
Nyugalommal árasztja el lelkem,
S mégis szomorú érzés bújkál bennem.
Fáj a lelkem, hogy nem lehetek ott,
Hol e dallam valójában, igazából szólt.
Mert ez a dallam más világot tár elém,
Melyben nincs szomorúság, s a boldogságtól sírok én.
S e fájdalomtól nem tudok szabadúlni,
Mert tudom vágyam nem fog valóra válni.
E zene rabul ejtette lelkem,
S fogságomból nem enged el engem.
De én rabja szeretnék lenni,
Bár bele kellene végre törődni,
Nem láthatom e vlágot, mely nekem megnyugvást hoz
Még ha ez szívemnek ez ily nagy fájdalmat is okoz.
De szemem előtt még mindig ott lebeg,
Minden, mi kedves számomra és mit szeretek.
E világban Középfölde népei élnek,
Emberek, hobbitok, törpök és elfek.
Városok zászlajai lobognak a hajnali szélben
A Jó és a boldogság idejében.
Itt minden hely kedves a számomra,
Elkalandozik lelkem a Megyéből Völgyzugolyba.
Loth Lórinenből Khazad Dúm alagútjaiba,
Rohan nemes földjéről Minas Tirith kapujába.
A nagy Gil-Galad, Elendil korába,
A Gonosz földjétől messzire, távolra.
Mikor még Szaruon sötétje nem homályosította el e világot,
S emberek, tündék, törpök világában nem gonoszság honolt.
Mória tárnái is világosak voltak,
S a patakok vizei türkizkéken folytak.
Álmodozó tekintettel bolyongok e világban,
S tudom, végre teljesült a vágyam.
Láthatom a tündéket, törpöket,
S persze az akkori embereket.
Úgyérzem örökre itt tunék maradni,
Völgyzugolyban élni és lakni.
Különös ezt mind szavakba önteni,
De az érzést, mely bennem kering így nem lehet jól kifejezni.
Hálás vagyok e dallamnak szomorúságomnak így lába kél
Mert míg fejemben szól, az a másik világ is lelkemben él.
Kérlek írjátok meg a véleményeteket! Arwen |
Szia! Klassz vers, tényleg Eowyn ugrott be nekem is! :)
Kori |
Idepofátlankodok én is akkor valamivel... Címe az nem igazán van, eredetileg nem is versnek indult. Egyesek szerint vonatkoztatható Éowyn Aragorn iránt érzett szerelmére. Hát lehet, bár ez nekem nem jutott eszembe. Szóval mindenki döntse el maga, hogy ez kiről-miről szól. Nem tudom, kérhetek-e ilyet, de örülnék, ha valaki esetleg értékelné ezt a műalkotásnak nem nagyon nevezhető szösszenetet. Ha valakinek van róla valamilyen véleménye, írja meg. Ha annyi, hogy nagon rossz, akkor azt. Köszöntem.
A világ csendes, a szívem szomorú. Nem süt a Nap reám az ég is csupa ború.
Nem jött el, kit úgy vártam. Reméltem én, de csalódtam.
Nem értem, miért fáj, hisz tudtam: igaz nem lehet. Nem szerettem mást, csak egy árnyat, szellemet.
Az est leszáll. Könnyem kicsordul Nagy a bánatom Szívem belesajdul.
Egyet kérek csak: hogy hadd feledjek! De még mindig fáj... Hát nincs könyörület?
Ülök, sírok, szenvedek... s a percek vánszorognak. Szívem mintha könnyebb lenne Könnyeim is elapadnak.
Hát mégis megkapom e hatalmas kegyelmet? Tán elfelejthetem a kínzó emlékeket?
Az ég csillagos. Rám nyugalom száll. Felnézek lassan, a Hold felettem jár.
***
Most nézem, olvasom, de nem értem e sorokat. Nem tudom, mi bántott. Elfelejtettem minden fájdalmamat...
Nessa i estellóra olosta
|
A Sérült
Vánszorgott egy éjjen át
könnycseppbe botlott a láb.
Ajtó felé csúszva halad,
a plafon meg rá szakadt.
Kilincsbe kívánt kapaszkodni,
ám az nem nyújtózott ki.
Ott maradt a romok alatt.
Elfelejtette a jó dolgokat. |
Fohász Középfölde Szentjeihez
Frodó ki a gyűrű terhét cipelted,benned bízom most én csakis tebenned.
Samu te vagy a rettenthetetlen,barátságod add mi feledhetetlen.
Aragorn a bölcs vándor,legyek olyan mint te:vakmerő s bátor.
Legolasaz íjászat nagy mestere,a pontosságod költözzék át szemembe.
Trufa mester ki az entek nyelvén szóltál,engem most a bajoktól óvjál.
Pippin a viccek istene,szellemességed szálljon lelkembe.
Gimli a fejszés terminátor,velem harcolj legyek bárhol.
Boromir a gondori nemes lovag,áldozatod nem felejtem én soha.
Gandalf ki szürkéből lettél fehér,remélem varázsod hozzám is elér.
Arwen,Galadriel,Elrond, a sötétség engem soha el nem ront.
Éowyn,Théoden,Éomer,tudom csak az nyer aki mer.
Bilbó,Faramir,Szilszakáll,a félelmem már messze száll.
Ezen imát mondtam most nektek,mert örökké Ti lesztek nekem a Szentek!
|
Ez az előző nagyon eredeti... |
Jönnek az orkok jönnek a trollok jönnek a nagy katapulto.És a végzet hegyén Frodó meg Samu dobja a gyűrűt dobja a gyűrűt.Szauron megvakult Szauron megvakult. |
Jönnek az orkok jönnek a trollok jönnek a nagy katapulto.És a végzet hegyén Frodó meg Samu dobja a gyűrűt dobja a gyűrűt.Szauron megvakult Szauron megvakult. |
Ez az en versem(Arwenketol):
Gollam monologja
Hol a feny az alagut vegen?
Hol a kez,mely felemel engem?
Fazom,s nincs ki atoleljen
Felek,s nincs ki velem legyen
Kopar,hideg sziklakon kuszom
Folottem a halott Hold ragyog
Suvit a szel,madar rikacsol
A fuzfa felig holtan foldig
Mikor virad mar uj napra?
vagy nincs is mar nappal
CSak ejszaka?
A szivem faj es sotet
Kobol van,lehuz,nehez
Rekedten dalolok valami regi dalokat
De nincs ki lasson,nincs ki hallja hangomat
Nincs mar semmi csak felelem
Regi enemet mar nem lelem
Eltaposta azt a gyotrelem
Elveszett minden mi valaha letezett bennem
Segitsetek!Hangom senki nem hallja
Kialtozom,sikit hangom visszhangja
Fazom,felek,gyotrodok es sirva kerdem
Hogy miert nincs most senki velem? |
Nári siratódala
Elbotlott az ég,
színtelen fagyos szél.
Elvette kit szerettem,
harmadszor is kesergek.
Ki fog még halni,
kit tiszteltem?
Csúf teremtmények
keresvén az életet,
ölnek,gyilkolnak,ez lenne a szeretet?
Ráunni késő,harcba szálltunk,
hősiesen várjuk halálunk.
Ők is ezt akarván?Szálltak e csatába?
Hisz mond,mond a tényt!
Jobbra nézünk,s' balra már a halál támad ránk?
Hisz mond,mond a tényt!
Ezt érdemeljük nem a fényt?
Sötétség az egész ég?
Elbotlott az ég,
színtelen fagyos ég.
Evette kit szerettem,
de most már én nem kesergek.
Büszkén harcba szállok,hitbe merülve,találkozom én még vele,
kit elvettek,
szerelmem!
|
Nári siratódala
Elbotlott az ég,
színtelen fagyos szél.
Elvette kit szerettem,
harmadszor is kesergek.
Ki fog még halni,
kit tiszteltem?
Csúf teremtmények
keresvén az életet,
ölnek,gyilkolnak,ez lenne a szeretet?
Ráunni késő,harcba szálltunk,
hősiesen várjuk halálunk.
Ők is ezt akarván?Szálltak e csatába?
Hisz mond,mond a tényt!
Jobbra nézünk,s' balra már a halál támad ránk?
Hisz mond,mond a tényt!
Ezt érdemeljük nem a fényt?
Sötétség az egész ég?
Elbotlott az ég,
színtelen fagyos ég.
Evette kit szerettem,
de most már én nem kesergek.
Büszkén harcba szállok,hitbe merülve,találkozom én még vele.
|
Nári siratódala
Elbotlott az ég,
színtelen fagyos szél.
Elvette kit szerettem,
harmadszor is kesergek.
Ki fog még halni,
kit tiszteltem?
Csúf teremtmények
keresvén az életet,
ölnek,gyilkolnak,ez lenne a szeretet?
Ráunni késő,harcba szálltunk,
hősiesen várjuk halálunk.
Ők is ezt akarván?Szálltak e csatába?
Hisz mond,mond a tényt!
Jobbra nézünk,s' balra már a halál támad ránk?
Hisz mond,mond a tényt!
Ezt érdemeljük nem a fényt?
Sötétség az egész ég?
Elbotlott az ég,
színtelen fagyos ég.
Evette kit szerettem,
de most már én nem kesergek.
Büszkén harcba szállok,hitbe merülve,találkozom én még vele.
|
Aragorn&Arwen
Aragorn halandó,Arwen tünde
Mégis egymásba szerettek.
A 3000 éves asszony:
halandóságáról lemondana,
Egy vágya van csak,melyt megvalósíthat:
Hadd maradjon Aragornal.
Aragorn is szereti,
tudja:minek tagadni.
Ha szíve választottja úgy óhajtja:
Kit izgat,mindenki megtudhatja.
Elrond ennek nem örül
Leányát nem adja holmi jött-ment halandónak.
A szerelmes párt ezt nem izgatja.
Hadd legyenek boldogok,ha a sorsuk így akarja
Így esett,ez az eset
Szerelem első látásra így keletkezett.
Aragon&Arwen örökre
Meg kell hagyni:Szép párost alkotnak így ketten!!!!!
|
Egyszer volt egy szövetség
kikre rájött az erős köhögés
így felébresztették az ellent
ott voltak fent és lent
nekik rontottak ezerrel
megdoblták őket pereccel
de ez nem nagyon hatott
bár lelöktek vele hatot
de ők bizony sokan voltak
ők rájuk tüzzel nyilaztak
így el kellett gyorsan futniuk
az ellennek meg rohanni utánuk
hijj de gyorsan futott mindenki
meg nem állt pihenni senki
végül elfutott a szövetség
tovább nem ment a sietség
zsír mi ?
Juha |
[Friss hozzászólások] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
| |
|
|
|
Linkek |
|
| |
|
A hét animációja vagy képe |
|
| |
|
Humor |
|
| |
|
Régen várt ünnep... |
|
| |
|
Egyszer volt, hol nem volt... |
|
| |
|
Egyéb |
|
| |
|
Vers |
|
Boldogság volt egykoron,
De most csak sötétség,
S bánat szomorúság.
Talán majd egyszer
Még láthatom Középfölde
Víg napját!
| |
|
Babó(részlet) |
|
„Egy földbevájt üregben élt egy hobbit. Nem valami mocskos, koszos, nedves üregben, ami férgek maradványaival és nyirkos bűzzel van tele, és nem is afféle száraz, csupasz, homokos üregben, ahol nincs mire leülni, és nincs mit enni: ez hobbit-üreg volt, ami kényelmet jelent.” | |
|
Cate Blanchett(Galadriel) |
|
| |
|
Elijah Wood(Frodó) |
|
| |
|
|