Dunharg-éjből komor reggel
Thengel fia lovagolt lovaggal
s kapitánnyal: Edorashoz, Lovasvég
ősi, köd-övezte csarnokába;
arany gerendákat árny göngyölt.
Búcsúzott szabad népétől,
tűzhelytől, trónszéktől termektől,
hol hosszan dőzsölt, fény fogytáig.
Messze lovagolt a király, félelmet
hagyva, végzetet várva, hübéresküt
tartva, töretlen-híven teljesítve.
Ellovagolt Théoden. Öt éjt s nap
keletnek egyre előre, az éorlfi,
Foldén, Fenmarkon, Firienfáson át fut
hatezer dárda tart Sunlendingnek,
megy Magosvárhoz, Mindolluin alatt;
Dél-királyság Tengerúr-fészkét
ellenség fojtja, tűz körben rontja.
Viszi őket a végzet. Lovat s lovast,
sereget sötétség nyel; porverő paták
csenddé csitulnak; dalokban így dicsők.
|
|
| | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
