2. fejezet

Mákos Roló zsebét édes teher húzta Hobbifalva talaja felé. Sikerült túladni az odúján, a Megyei Ingatlanközvetítő jó árat fizetett érte. Kiadhatta volna bérbe is, de félt, hogy a hobbialbérlők lelakják majd, aztán se pénz, de prosztó.
Tekerdi Sunyival megvárták, míg besötétedik - Dangalf a lelkükre kötötte előzőleg, hogy az utazásuknak titokban kell maradnia -, aztán ráléptek a faluból kivezető ösvényre. Alig hagyták el a földbe vájt házikókat, amikor az utat szegélyező sövény mögül két alak toppant eléjük.
- Hát ti, hová igyekeztek? - kérdezte Tyúk Peregrím, akit mindenki csak Pipinek szólított.
- Ööö...Bakföldre megyünk, barna sörért! - tódította Roló.
- És csak utána néztek be Morgóba gyűrűt olvasztani, vagy előtte? - érdeklődött Sörgida Tréfa, a másik toppanó.
- Az a lepcses pofád, Sunyi, az! - pillantott rosszallóan Roló a lábujjait vizsgáló Tekerdire, aztán visszafordult Pipiékhez - Gondolom jönnétek ti is...
- Hát, ránk férne egy kis változatosság, kaland, mielőtt megöregszünk! - mondta Tréfa - Elvégre fiatalság: baromság!
- Na jó, nem bánom! - legyintett egyet az ifjú Mákos - Előre Gríz városába! Ott vár minket Dangalf.
- Ő már előrement? - kérdezte Sunyi.
- Igen, biztos lehetsz benne. Hajnali 11-kor, mikor felkeltem, már üres volt az ágya. Meg a komód teteje is: ott tartottam Bilbó bácsikám antik homokóráját, régóta szemezgetett vele az öreg. Tegnap este még felhúztam. Egy plusz pár zoknit. Olyan hideg volt éjszaka, hogy majd lefagytak a bütykeim.
- Mi dolga lehet a vén kuruzslónak? - tűnődött Pipi.
- Azt mondta, be kell még ugrania egy régi kollégájához, Fehér Szamurájhoz. De most már induljunk végre!
És a négy barát nekivágott az útnak.
Jó ideje mendegéltek már, dimben-dombon, folyón-patakon, erdőn-mezőn, tócsán-tavon, úton-útfélen, itt-ott-amott, hegyen-völgyön keresztül, amíg elértek a Megyét határoló roppant rengeteghez. Az erdő szélén Pipi egy heverésző alakot vett észre. Tyúk szeme volt a legélesebb négyük közül.
- Állj! Kik vagytok? - ugrott talpra a bohém kalpagot viselő vidám kis figura, amikor odasomfordáltak hozzá.
- Hobbik vagyunk. - szólt Roló, és illendően bemutatta a csapatot - Ez itt Pipi, ő Tréfa, az a vörös üstökű Sunyi, engem pedig Rolónak hívnak! - hajolt meg kedélyesen.
- Ti viszitek a Gyűrűt Morgóba? - kérdezte a fickó.
- Sunyi! - egyenesedett fel Roló egy szempillantás alatt. Sunyi a fák alatt állt, és feszült figyelemmel hallgatta, hogy nő a taplógomba.
- Majd még számolunk...- tért napirendre a dolog felett Mákos - És benned kit tisztelhetünk? - nézett az erdei emberre.
- Bombajó Toma vagyok, az Erdő Csősze.
- Ez lenne az Öregerdő?
- Ez. Szerencséd, hogy Öregerdőnek szólítottad. Egyben közölném is, hogy erre nem mehettek tovább, kerüljétek ki.
- Ne ba...babrálj ki velünk, Toma! - kérlelte Tréfa.
- Mondom, hogy nem engedlek be benneteket! Túl veszélyes lenne! - nyomatékosította Bombajó koma - Egyrészt tele van az Erdő Kendtekkel, akik bizony szeszélyes teremtmények. Képzeljétek csak el, ha valamelyikük foglyul ejtene a szikkadt gyökereivel, mondjuk téged! - bökött fejével Pipire.
- Aztán meg a fákon túl kezdődnek a Síbuckák. - folytatta - Azt meg végképp nem ajánlom, hogy arra kószáljatok! Ha beestek egy ottani szellemlakta üregbe...Brrr! Rossz belegondolni! Valamint, ha valaki valaha megírná a veletek történteket, mire az Öregerdős részben megeső lehetetlen kalandjaitok végére érne, izületi gyulladást kapna az ujja. Én rá is gondolok. Ráadásul, ma én sem tudnék a segítségetekre sietni, ugyanis minden r-betűs nap estéjén az asszonykámmal, Kendermaggal kell huncutkodnom. Sajnálom.
- Milyen nap is van ma? - számolgatott az ujjain Pipi.
- Préntek. - segítette ki a Csősz.
- Hát akkor kerülünk...- sóhajtott nagyot Roló.
- Hogy végtelen jóindulatomat bizonyítsam - enyhült meg Bombajó Toma hangja -, felszerszámozlak benneteket. Látom nincs fegyveretek, pedig egy ilyen küldetés során nem ártana. Tekintsétek meg a portékámat! - húzott elő egy ládikót a kullancsosból. Bombajó koma ugyanis másodállásban fegyvereket csempészett be a Megyébe.
Felnyitotta a fedelet, kis ideig turkált, aztán négy rövid kardot húzott elő.
- Na, megtaláltam! Ezek pont a ti méretetek. - mutatta feléjük az árut - Az egyik vészhelyzetben világít is!
- Világító kard...- csodálkozott Roló - Jól jön, ha ki kell menni éjszaka...Mibe fájna ez nekünk?
- Mennyit adnál értük? - kérdezett vissza Toma. Roló megmondta.
- A madarak bentebb vannak, hobbika! - kiáltott fel az összeget hallva a Csősz - Ennyi pénzért tudod mit szoktam adni? Pengenélküli nyeletlen bicskát! Minek kezdek én is csórókkal?! - húzta fel a szemöldökét.
- Középsőrész megmentése a tét! Igazán adhatnál engedményt! - rótta meg Roló.
- Na jó, de csak azért...- csapott a tenyerébe Bombajó.
- Én vagyok a csapat vezetője, enyém a világítós! - ragadta magához a különleges pengét a fiatal Mákos, aztán búcsút intettek az Öregerdő Csőszének.
Jókora utat tettek meg, kezdett bealkonyodni. A faágak árnyékolta ösvényen, amin a hobbik haladtak, hirtelen vad széllökés söpört keresztül. A fény mintha elhalványult volna, az erdő hangjai elnémultak, csak a száraz falevelek nyugtalanító zörgése hallatszott. Roló rosszat sejtve bámult a sűrűbe vesző utacskára. Sajnálta, hogy most nincs velük Dangalf, de tudta, mit tanácsolna most az öreg varázsló.
- Fussatok, bolondok! - kiáltott cimboráira, azzal átvetette magát az útmenti bozóton. Társai rémülten követték, bár ők sem látták a bokrok mögötti meredélyt. Orrán-száján ért földet mindahány.
Riadtan kuporogtak odalent az avarban. Fentről súlyos lódobogás hallatszott, aztán baljós léptek zaja ütötte meg hegyes füleiket. Lélegzetvisszafojtva pislogtak egymásra. A félelmetes lovas végül hátasára pattant, és kisvártatva elrobogott.
- Ki volt ez? - zihálta Sunyi, miután kiköpött egy színpompás házú csigát.
- Azt hiszem, a Gyűrű kellett volna neki. - szólalt meg Roló - Dangalf mintha azt mondta volna, hogy Bilbó bácsi egy Gólem nevű pasastól lopta annakidején. De a tizedik sör után mondta, lehet, hogy csak álmodtam az egészet...
- Ezt eddig mé' nem említetted, rohaggyámeg! - fakadt ki Tréfa - Ha ezt tudom...Most mi is jól belekeveredtünk...
Letörten folytatták útjukat, és az elcsigázott hobbik estére ott álltak Gríz kapui előtt.