Bombadil Toma dalai

Hej, Toma, fuss ide, hagyd el az erdőt,
domb tetejét, a folyót, a tekergőt!
Várhat a tűzhely, a fűzfa-vityilló:
bajba jutottunk, Bomba-de-dilló!

Bombadilló Toma, vidámság komája,
hupi a zekéje, sárga a csizmája.
Toma itt a gazda, nem fogod igába:
erősebb a dala, sebesebb a lába.

Gonosz Manó, pusztulj! Ki innen a fényre!
Ott majd elenyészel, mint a köd s a szellő
messzi pusztaságon, magos hegyeken túl.
Ide ne jőjj többé! Hagyd el ezt a buckát!
Kongjon csak sötéten, mint a sötét ország,
melynek pecsét zárja kapuját örökké.

Talpra, vidám cimborák! Félre minden gondot!
Visszatér a jó meleg! Hideg kő leomlott.
Csontkezek nem bántanak, napfény hull a tájra:
Elfutott az éjszaka, és a kapu tárva!

Hé, csavargó társaság! Jertek elő menten!
Merre vagytok, itt vagy ott? Messze, vagy közelben?
Suhifarok, Fülhegyes, Nagyszimat és Laska!
Kispajtásom, Fehércsüd! Te is, vén Galuska!

Toma földje eddig ér: ő most visszafordul,
odahaza dolga van, s vár reá Aranymag!