Az egyik istár, Szürke Gandalf néven a Rend második leghatalmasabb tagja. Nyugodtan kijelenthető, hogy Gandalf az, akinek a Nyugat győzelme és Szauron harmadkori bukása köszönhető. Kétezer éven keresztül szünet nélkül, lankadatlan hittel munkálkodott azon, hogy célja valósággá váljon, és az idők során előrelátóan számos hatalmat felsorakoztatott maga mellé, akik segítségére siettek a Szauron elleni végső harcban.

Amikor nagyjából Hk. 1000 körül Középföldére érkezett, Círdantól megkapta a Naryát, a Három Gyűrű egyikét. A Harmadkorban Gandalfnak számtalan kalandban és megpróbáltatásban volt része, melyek közül e honlap oldalain mindössze a legfontosabbakat van módunk megemlíteni. 2063-ban, a Fehér Tanács kérésére Dol Goldurba ment kémkedni, de nem tudta kideríteni, ki uralja azt a földet. 2850-ben ismét bejutott Dol Goldurba, és megtudta, hogy a birodalom ura maga Szauron. Thráintól megszerezte Erebor kulcsát, és sikerült megszöknie. Később, 2941-ben Gandalf sugalmazta Thorinnak Erebor visszafoglalásának ötletét. Célja egy erős északi birodalom létrehozása volt, ami képes visszaverni a Szauron vezette keletiek támadásait. Amikor sikerült rávennie Thorint, hogy vegye fel a csapatba a Megyében élő Zsákos Bilbót, mint betörőt - talán azért, mert szerette volna, ha a későbbiekben a Megyében élő félszerzetekre is számíthat -, még nem tudhatta, hogy döntésének sokkal fontosabb következményei lesznek: a kaland során ugyanis Bilbó szert tett az Egy Gyűrűre. Gandalf gyanította, hogy valóban az Egy Gyűrű került a hobbit birtokába, ezért a Kószák segítségével állandóan szemmel tartotta a Megyét és Bilbót.

3001-ben rávette Bilbót, hogy ajándékozza az Egy Gyűrűt Frodónak (az, hogy Bilbó képes volt erre, egyedülálló tett, és csak megerősítette Gandalf kiváló véleményét a hobbitokról), és 3018-ban mozgásba lendítette a Végzet-katlanhoz indított küldetést. Gandalf jelentős mértékben befolyásolta azokat, akik részt vettek Elrond tanácskozásán, hiszen egyedül ő ismerte a Gyűrű és Szauron árulásának történetét; később tagja lett a Gyűrű Szövetségének. Habár Mória tárnáiban életét vesztette a balroggal folytatott küzdelemben, visszaküldték Középföldére, hogy befejezhesse küldetését.

A Gyűrűháború során felszabadította Théoden királyt Gríma varázslata alól, száműzte Szarumánt az istarok sorai közül, és felbecsülhetetlen értékű tanácsokkal látta el Gondort és Rohant. A pelennori csatában, Minas Tirith kapujában összemérte erejét a nazgûlok urával, és ezzel sikerült értékes perceket szereznie, míg megérkezett a rohirok felmentő serege.

Miután a Gyűrűháború győzedelmesen véget ért, és ezzel Gandalf sikeresen teljesítette feladatát, a gyűrűhordozókkal együtt ő is utolsó útjára indult és átkelt a Tengeren.

Gandalf szürke köpönyeges, ősz hajú (visszatérése után fehér köpönyeges és fehér hajú), hajlott öregembernek látszott, akit bárki könnyedén minden lében kanál, vénséges varázslónak vélhetett, bizonyos alkalmakkor azonban kimutatta valódi hatalmát. A balroggal vívott csatája előtt teste egyértelműen halandó volt, amit mind fegyverekkel, mind "varázserővel" meg lehetett sebezni. Fehér Gandalfként azonban egyetlen fegyver sem sebezhette meg, és számottevően nagyobb hatalommal rendelkezett a láthatatlan erők felett.

Nyugatföldet járta és nem volt állandó otthona. Az istarok közül ő állt a legközelebb az eldákhoz, és ő volt az egyetlen varázsló, aki igazán törődött az olyan - első látásra jelentéktelennek látszó - lényekkel, mint a hobbitok vagy a fák. A tudás és (talán Naryának köszönhetően) a tűz nagymestere volt.

Aragorn barátja és tanítómestere lett, akit láthatóan minden embernél jobban kedvelt, ők ketten rengeteget segítettek egymásnak. 2941 után új fegyvert szerzett a botja mellé, a Glamdring nevű kardot. 3018-ban, miután megszökött Vasudvardból, betörte Keselyüstököt, Rohan legkitűnőbb lovát, amely a Gyűrűháború további részében mindvégig hátasául szolgált.

A "Gandalf" nevet az északi emberektől kapta. A tündék Mithrandirnak nevezték; a nyugori nyelven Szürke Vándornak és Szürke Zarándoknak hívták. A törpök Tharkûnnak szólították, a haradiak Incánusnak, a rohírok Zsufazekés Gandalfnak, vagy - bizonyos alkalmakkor - Vészmadárnak (Théoden nevezte így), Láthspellnek (Gríma szólította ily módon) és a Szürke Bolondnak (II. Denethor hívta ezen a néven, aki nem kedvelte, mert gyermekkori riválisa, Thorondir barátja volt). Más néven: Szauron Ellensége és (a Gyűrűháborúban) a Fehér Lovas. Valódi neve, amit a valinoriaktól kapott ifjúkorában: Olórin.