Liv Tyler

Aki megnézi az amerikai film egyik nagy öregjének, Robert Altmannak legújabb filmjét, a Cuki hagyatéká-t (Cookie's Fortune), az most rövid hajjal is láthatja Amerika legbájosabb színésznőjét. Már csak ezért is érdemes legalább háromszor megnézni ezt a kedves kisvárosi történetet.
Liv Tyler nem tekinthet vissza hosszú színészi karrierre, már csak azért sem, mert mindössze huszonhárom éves. Az 1977. július 1-én született Liv annak idején még a kevésbé hangzatos Liv Rundgren névre hallgatott és úgy tudta, hogy a jó nevű rockzenész, bizonyos Todd Rundgren a papája. Pedig - ahogy ezt ma már mindenki tudja, nem is ő volt Liv nemzője - hanem a még nála is jobb nevű rockzenész, Steven Tyler, az Aerosmith frontembere.
A mama híres modell - Bebe Buell -, aki a szépemlékű hetvenes években a Playboy havi playmate-jéig is eljutott - így elég sok hírességet ismert közelről. Nem csoda, hogy az apa személye körül támadt egy kis kavarodás. Ám Bebe, sok kolleganőjével ellentétben kifejezetten jó anya lett. Olyannyira, hogy a bűnös nagyvárosból, New Yorkból ki is költözött a gyermeknevelésre ideális, ám modelleknek kifejezetten unalmas Portlandba, mely a friss levegőjű Maine államban található. Liv itt töltötte gyermekéveit, ám ahogy nőtt, úgy vágyott ő is egyre inkább a városba.
Az egyik ilyen nagyvárosi kiruccanás után futottak bele Steven Tylerbe, aki rögtön rendkívül szimpatikusnak bizonyult az ifjú hölgy számára. Még egy egész évnek kellett- eltelnie, amíg Bebe anyuka rászánta magát a vallomásra. Ezalatt az egy év alatt is komoly barátság alakult ki a teltajkú énekes és a cseperedő leányka között. Persze már az is gyanús lehetett Livnek, hogy miért is hasonlít egymásra oly nagyon ő és Tyler "hivatalos" lánya, Mia. Amint viszont a mama beismerése révén "hivatalossá" vált a dolog, Liv azonnal fel is vette biológiai - ezt minden amerikai életrajz így írja - apja családi nevét. Azóta ő Liv Tyler.

A köztudat úgy tartja számon, hogy Livet apja videoklipjei indították el a szakmai siker felé. Az igazság azonban az, hogy jócskán befutott modell volt ő már az első produkció alkalmával. Egy év után azonban úgy döntött, hogy inkább színésznő lesz.

Már az első meghallgatás eredményt hozott és Liv három hét alatt színésznő is lett. Persze ott volt az Aerosmith video, a Crazy a szintén - de nem olyan - szép Alicia Silverstone-nal, de nem ez volt a döntő.
A Silent Fall (Csendes zuhanás) című James Mangold filmben játszott először Richard Dreyfus oldalán, majd jött A zenebirodalom visszavág, vagyis az Empire Records, icipici zenebolti eladói szereppel. A következő munka, a Heavy, egy igazi alacsony költségvetésű indie film volt. Itt Liv egy Callie nevű lányt alakított, többek között Debbie Harry oldalán. A Heavy-t bizony nem túl sokan nézték meg - e sorok írója is inkább egy francia filmet nézett meg helyette, amikor a londoni filmfesztiválon választania kellett. De aztán jött 1996-ban a Lopott szépség (Stealing Beauty) és minden megváltozott. A világhírű olasz rendező, Bernardo Bertolucci talán pont az apás sztori miatt választotta Livet az apját megtalálni, szüzességét viszont elveszíteni igyekvő amerikai lány szerepére. A filmben szereplő lány egy nemzetközi művészkolónia tagjává válik és némi dramaturgiai tétovázás után mindkét célját eléri. Liv aztán olyan jó választásnak bizonyult a film szempontjából, hogy a plakátot is az ő kinagyított arca töltötte be - pedig volt még egy-két sztár a szereplők közt. Valószínűleg még a Lopott szépség óriási elismerése előtt írta alá Liv ugyanerre az évre a szerződést Tom Hanks-szel a Nyomul a banda (That Thing You Do!) elkészítésére. A film egy hatvanas évekbeli igaz történetet mesél el a Wonders együttes születéséről, munkájáról és feloszlásáról.

Nálunk csak videón látható Oliver Stone 1998-as sivatag-movie-ja, a Halálkanyar (U Turn). Ezt még megelőzte az Inventing the Abbotts 1997-ben, minden különösebb visszhang nélkül.
1998 aztán elég dolgos évre sikerült. Volt ugye a Stone film, meg az Armageddon, a mega-movie, ahol kukásemberek (csak a narancssárga mezen viccelődöm) megmentik a Földet, sőt, az egész Galaxist is. Itt aztán Liv visszaadta Steven papának a kölcsönt. Az Aerosmith csinálhatta a főcímzenét. Kaptak is érte Oscar jelölést! További két '98-as alkotás ezidáig nem jutott még el hozzánk és feltehetőleg nem is fog: a klasszikus Jevgenyin Anyegin (Eugene Onegin) és a The Little Black Book (Kis fekete könyv).
A borzalmas magyar címet kapott Doktor zsiványok-ban (Plunkett and Maclean), egy tüzes angol arisztokrata leányzót formázgatott, pici brit akcentussal. Liv jó volt, a film a legjobb esetben közepes. Most pedig a szintén nem túl jól sikerült magyar keresztségen átesett Cuki hagyatéka (Cookie's Fortune - szóvicc, a fortune cookie-ra, vagyis a kínai szerencse sütire utal).

Szóval, Liv immáron igazi nagy sztár, pedig mégsem az. Alig jelenik meg társasági eseményeken, bemutatókon. Ha igen, akkor is csak ha közvetlenül érintett a dologban. Magánélete sem zajlik a kirakatban - mi úgy tudjuk, hogy a Gladiátor gonosz császárát alakító Joachim Pheonix a kedvese. Tény, hogy imádja a családját, többnyire New Yorkban található, de ha nem, akkor Los Angelesben, ahol szép háza van. Otthonának büszkesége egy 1954-es jukebox, vagyis zenegép.
Mit is mondjunk még el róla? Azt, hogy jó színésznő-e, azt nehéz megmondani, mert az embert túlságosan leköti az, hogy az arcát nézze. Ha már egyszer ott van a vásznon, akkor nem mindegy?